A nappalink bútorkárpitja egyszerűen lerongyolódott. Sosem hittem, hogy elég hozzá 10 év. Vendéget betessékelni már rég nem mertünk.
Hiába szereztünk be 3 ágyterítőt a letakarásukhoz, gyűrődött, lecsúszott az első mozdulatra.
Igen elszánt hangulatban voltam, amikor is nekiláttam nulla forintból megoldást találni. Elsőként a nagy kanapéhoz összevarrtam két ágytakarót, ami így már biztonsággal rögzíthető volt betűréses módszerrel. A harmadik takaró a fotelra lett elég.
A kisebbik kanapé beborításához odamértem egy régóta dédelgetett törtfehér lenvásznamat, amit szabászati maradékként vettem kilós áron. Nem volt elég, viszont addig forgattam, míg rátaláltam egy elég jó elrendezésre. Ehhez a megfelelő mérések és tervek után T alakot képeztem az anyagból, eldolgoztam mindenhol.A fejjel lefelé állított T vízszintes részével hátulról körülöleltem a bútort,
a függőleges szárat meg középen vezettem, majd be is tűrtem a szélekre.A körbe futó vízszintes T rész ráborult a karfára is, meg elöl is befordítható és betűrhető volt.
A T vízszintes és függőleges része a háttámla hajlata táján találkozik, fedi egymást, ott úgyis elég ráncolt az ív miatt.
Most már csak annyi volt a feladat, hogy az ülő részt, ami gyűrődik és elmozdul, elkészítsem.Összeszedtem az ilyen színű fecniket, és boldogan varrogattam, rendszer nélkül.
Nekem ez mindig örömet okoz, ha nincs benne szabály. Becsülettel szendvicseltem, tűztem, szegtem. Most már csak ezt kellett odailleszteni, széleken betűrni.
