Befejeztem nyaralás alatt ezt is. Itt kezdtem. Kézzel tűztem, és közben kezdett már tetszeni. Igaz, több időbe telt, mint gondoltam. Egy reklámajándék sötétkék kis polár takaróra öltögettem, először csak a közepét. Ezután jöttek a repülő vadlibák, ezeket a "négyet egyszerre" trükkös módszerrel gyártottam, azt nagyon élveztem. Hajnikri magyar leírása ITT van. Számos hibája között az egyik, hogy a ferde szálirányú blokkszélek megnyúlása miatt a türkiz keret ráncos. Talán kukacolással helyre lehetett volna hozni, de eltört a talp, az idő meg sürgetett.
Örülök, hogy ez is kész, anyósomnak szántam, neki épp ezek a kedvenc színei. Kerti fotelba való. Holnap kapja meg, utólag a születésnapjára. Még a tavalyira szerettem volna takarót ajándékozni neki, de nem jött össze. Ezzel elfogytak a festett kékjeim is.
Ez a kép lemaradt a múltkori csíkozott termékek közül:
Egy hosszában kinőtt fekete farmerszoknyát tároltam évek óta, derékban még pont jó volt. A múltkori nagy csíkozáskor toldottam meg ezt is. Ugyanilyen csíkos öv is készült hozzá, hátlapján fekete, ami a bújtatóba éppen befér (büszke vagyok rá, hogy ezúttal még a méretre is gondoltam).
Egy hosszában kinőtt fekete farmerszoknyát tároltam évek óta, derékban még pont jó volt. A múltkori nagy csíkozáskor toldottam meg ezt is. Ugyanilyen csíkos öv is készült hozzá, hátlapján fekete, ami a bújtatóba éppen befér (büszke vagyok rá, hogy ezúttal még a méretre is gondoltam). Az övet most azért nem tudom megmutatni, mert kisebbik leányom, aki a szoknyát is hordja, a hálózsákja tokjára szerelte fogantyúnak. Pedig igazi mestermunka, ha jól emlékszem:-), mondom, még méretben is stimmel.:-)
