Még a nyár közepén a gyűjtött farmeranyag- és flanellkészletemből kiszabtam majdani megvarrandó tárgyak részeit. Jól ki tudtam használni a kisebb-nagyobb farmerdarabokat, meg bélésnek a flanellt. Még a keskenyekből is pántnak, övnek lettek a csíkok.
aug 24. hétfő reggel:
kezembe akadtak az apró mintás fekete alapon fehér anyagaim, selyem és vászon, még hozzákészítve kevés fekete vékony anyag. Ezekkel már régóta kezdeni szerettem volna valamit.
Szintén félretettem még a tél végi selejtezéskor egy gyapjú vékony sötétszürke kabátomat, nem akartam kidobni, mert nagyon szerettem az anyagát. Már tavasszal levágtam a hosszát derékig, meg a gallért és a mandzsettát. Afféle népies stílusú kabátka lenne.
Hétfő este:
a selyem fekete-fehérből készült csíkokkal végigszegtem. Megfordult a fejemben, hogy valami díszt is, vagy ebből a mintásból zsebet is varrok rá, de lebeszéltem magam róla. Aztán a maradékból persze elkezdtem csíkokat egymás mellé rakosgatni, elő is vettem a kiszabott farmer-flanell cuccokat. A farmerrész a belső, közbenső a flanell, külső a csíkos. 
Még aznap elkészültem a japán tarisznyával és egy övtáskával (hát hogy legyen mit hordani a kabátkához), 
az aprókat elkezdtem felvarrni a piperetáskára (ami majd belejön a táskába), aztán abbahagytam, mert már nagyon késő volt, és elfogyott mindegyik orsómról a cérna. Minden úgy maradt reggelig.
aug. 25. kedd reggel:
munkába indulás előtt neki akartam állni takarítani, de előtte még befejeztem a piperetáskát. Ezután már tényleg elég apró lett a kidobandó anyagméret.
aug. 26. szerda délután: először a háztartásban kialakult szembeötlő hiányosságokat pótoltam (rencsinálás, takarítás), eközben áthelyeztem a műhelyemet a konyhai sarkomba, mert másnaptól különben is kellett a lányszoba.
Este már az új tiszta helyre telepedtem. Mivel volt még a fekete-fehérből méretesebb csíkom, következett az Anikó-féle hátizsák. Még nem tudtam, milyen lesz a zsák, de a díszei fekete-fehérek. Rávarrogattam a zseb és zárósapka részekre a csíkokat.
aug. 27. csütörtök: a korábbi napok vacsoráit kettőnkre férjem alkotta meg művészi szinten. Erre a napra én főztem, mivel hazavártuk a 3/3. gyereket: a beígért sült halat és rétest. Konyhatakarítás XXL. (kánikula mellé így már a sülthalszag is társult, ezt sose szerettem a Balatonnál sem) Azért este visszaültem a géphez, hogy az Anikó-zsák díszeit befejezzem kerettel, tűzéssel....aztán annyira belejöttem, hogy nem tudtam abbahagyni, megvarrtam a hátizsákot, alapszínnek egy barna anyagot használtam. 
A tényleg most már abszolú maradékokból a barnás maradékokkal kibővítve egy a hátizsák színeinek megfelelő másik övtáskát is csináltam. 
Boldog voltam. A hátizsák valamivel nagyobb lett, mint az eredeti, de ez kimondottan előny.
péntek: reggel kelés, indulás előtt azért még kirakosgattam őket egymás mellé.
Kótyagos vagyok kissé, és fejemben különféle színösszeállításban további tervek sorakoznak, miközben a járműveken a táskák cipzármegoldásait böngészgetem. Akárcsak Chaplin a csavarkulccsal. Ilyenkor kell szünetet tartani, hogy kicsit távolabbról nézzem a dolgokat. Ez az intenzív varrás olyan, hogy tényleg nem lehet érezni közben az időt.
Már rájöttem, hogy nem fognak elfogyni a felhalmozott anyagok, viszont a fekete fehérekkel tényleg kész vagyok.
