Milyen vagyok? Ilyen vagyok? Készítés közben gyakran jutott eszembe, hogyan is lehetek ilyen rémes, és nem a külső tulajdonságokra gondoltam.
Nagy lelkesedéssel jelentkeztem Ildi játékára, már láttam magam előtt mindenfélét.
Rajzolgattam, kimondottan élveztem a dolgot. Az arcom olyan átlagos (ha jól tudom turáni típusú), amin nincs semmi megjegyezni való, ezért rögtön a belső tulajdonságokra tettem a hangsúlyt. Volt már olyan észrevétel, hogy pont úgy vagyok felöltözve, mint a babáim, amiket varrok, és ez igaz is volt. (kép)
Ha fényképeznek, ritka, hogy képes legyek belenézni a kamerába, úgyhogy a lehunyt pillák ezt hivatottak jelezni. Kicsit zavart ( ám jóindulatú!) mosolygás, somolygás, talán ez is hű a valósághoz.
További tervek, hogy a karjaimat magam előtt összekulcsolva tartanám, vagy eltakarom vele az arcom. Hogy hogy nem, az applikáció végére csak úgy lógtak, minden nélkül.
Az is a terv része volt, hogy másfelé megyek, mint amerre látszólag haladok, vagy pedig esetlenül, csámpásan egymás felé fordított lábfejek. Ez tényleg elég jellemző tulajdonság.
Itt már kezd látszani, hogy hullott ki a fejemből, mit is kellett volna készíteni. (ARCKÉP, most már tudom).
Nagy belemélyedéssel applikáltam, miközben a lábfejek végül is nem tudtak egymás felé nézni, mivel nem a tükörképben gondolkodtam. Ez aztán tényleg jellemez!
Lett volna még jó sokféle teában áztatott csipke is a háttérben, meg is csináltam, de nem nyert, viszont ez a saját festésű géz igen.
Megkönnyebbülve tettem le a tűt néhány héttel ezelőtt egy hajnalig nyúlt varrás után. Másnap utánaolvasva Ildi blogján egyértelműen kiderült, hogy a feladatot bizony félreértettem, mert arcképről volt szó. Kezdjem elölről? És mégis mit kezdjek az arcommal? Rajzolgattam, képeket szedtem elő, de nem sok ötlet jött. Kicsit kétségbe is voltam esve, erre szánható időm se nagyon volt kilátásban.
Ekkor találtam egy megoldást.
Eleve arra gondoltam, hogy ne csak falra lehessen akasztani, valahogy össze lehessen csukni. Oválisra vágtam és félbehajtva máris jobban közelít a feladat kiírásához.
Most 3 fül és 3 gomb van rajta, így össze lehet gombolni félbehajtva.
Kicsit megszeppenve "adom be a dolgozatom", mint egy diák, aki tudja, hogy nem teljesített valami jól. Nem akarok tovább magyarázkodni, volt bennem pedig "számtalan szebbnél szebb gondolat" , de ennyi jött most ki belőlem.
Kedves Kdatta !
Ha foltvarró foglalkozásra mész, ezt kinyitva gyűjtheted rajta a cérnadarabkákat és szöszöket, hogy ne kelljen a kukáig menni velük. Ha cipzárt varrnál bele, még tartani is lehetne benne valamit. Vagy nem tudom... Hát ilyen vagyok, ez már tényleg jellemző rám, azért igyekszem javítani, legalább is magamon...de ez már így ment postára.
Itt a legalsó képen látszik, milyen az összegombolt állapotban a háta.
