Ezt a blogot akkor indítottam, amikor bogyókat gyűjtöttem, paradicsomot aszaltam, takarót varrtam, textilt festettem, kenyeret, mézeskalácsot sütöttem. Harmadik éve, hogy embertelenül sok időmet és energiámat követeli a munkahelyem. A maradék időmet idős és betegeskedő szülők, zsenge korú unokák felé osztanám meg, ráadásul tanulmányokat folytattam a közelmúltig. Mostanában remélem visszatalálok valami kicsit élhetőbb élet felé.
