Tegnap délután heten a kultúraquiltesek közül Mártamásé otthonában nekiálltunk összeállítani az országokat, ahogy ezt a találkozón megterveztük. Két szinten és minden helyiségben folyt a munka, a fürdőszobában vasalás, a nappali, háló, gyerekszoba és konyha padlóján egyaránt feküdt egy-egy tabló. Számolgatás, szabás, padlóra ragasztás, biztosító tűzés, ábraértelmezés, mérés, igazítás, jelölés. Néhány esetben újra kellett tervezni az elhelyezést, annál új fénykép készült, majd ez alapján az eredeti ábra átragasztgatása. Szükség volt minden kézre. Sejtettük, hogy nem lesz kis munka a 90 db képet felvarrni, plusz bélés, szegés, bújtató, de nem tudtuk megsaccolni, hogy fogunk haladni három varrógépen. Időközben hazaérkezett a család, akik igen barátságosan fogadták a helyzetet, úgy tettek, mintha ez mindennapos volna nálunk, hogy három ismeretlen hölgy az étkezőasztal körül nagy fekete lepleket varr apró kézi öltésekkel, fönt megint három berregteti a varrógépeket. Hálásan gondolok rájuk.
Mikor mi eljöttünk, Évi és Márti még maradtak. Azt azért elmondhatjuk, hogy a nagyobbik fele kész lett. Úgy váltunk el, hogy majdnem mindenki vitt haza befejezni való munkát.
Kedves Mártamásé, 36Évi, Dália, Dixike, Katafa, Ledeczki Anna! Érdekes és értékes délután volt, Kösz!
Ezt a blogot akkor indítottam, amikor bogyókat gyűjtöttem, paradicsomot aszaltam, takarót varrtam, textilt festettem, kenyeret, mézeskalácsot sütöttem. Harmadik éve, hogy embertelenül sok időmet és energiámat követeli a munkahelyem. A maradék időmet idős és betegeskedő szülők, zsenge korú unokák felé osztanám meg, ráadásul tanulmányokat folytattam a közelmúltig. Mostanában remélem visszatalálok valami kicsit élhetőbb élet felé.
