Ezt a blogot akkor indítottam, amikor bogyókat gyűjtöttem, paradicsomot aszaltam, takarót varrtam, textilt festettem, kenyeret, mézeskalácsot sütöttem. Harmadik éve, hogy embertelenül sok időmet és energiámat követeli a munkahelyem. A maradék időmet idős és betegeskedő szülők, zsenge korú unokák felé osztanám meg, ráadásul tanulmányokat folytattam a közelmúltig.
Mostanában remélem visszatalálok valami kicsit élhetőbb élet felé.
2008. augusztus 1., péntek
kép
Ezt a képet úgy kaptam egy kedves eddig ismeretlen blogolótól, Colette-től. Visszajöttem, végre varrtam is, majd ha magamhoz tértem, fényképezek és mutogatok.