Régóta meg szerettem volna mutatni, miért nem szabad nagyon elvékonyodott anyagokat felhasználni. Ezt a képen látható takarót is jó régen készítettem, mondjuk 8 éve. Ez volt az első papírra varrási kísérletem.
Azért emlékezetes, mert egy nyári estén (gyerekek táborban voltak) az egyik gyerekszobában szétpakoltam az anyagaimat, és ezeket a színeket különválogattam. Ezek után annyira beindult az agyam, hogy nem jött álom a szememre. Felkeltem, és elkezdtem varrni a blokkokat, a korábban előrajzolt papírokra. Közben szólt a rádió, és egyszer csak azt vettem észre, hogy világos van kint, reggel lett. Még aznap kiegészítettem takaró méretre, mert több blokkot varrni nem is volt anyagom, meg még egy éjszakám sem. Egy pokrócot tettem közé. Na és persze nagyon boldog voltam, ennyire szabályos takaróm még nem is volt korábban.
Használtuk is nagy örömmel pár évig, időnként mosásba is került. Egy óvatlan pillanatban pedig egy bizonyos kis téglalap kifoszlott, mégpedig mindegyik blokkban ugyanaz. Egyértelmű, hogy az anyag volt annyira agyonhasznált, mert mindegyik blokkban az szakadt ki.
ez a másik takaró is egy igen korai "megoldás"
A szövetkockás pedig a plusz pokróc hátlap miatt lett iszonyatosan súlyos:
