Pár héttel ezelőtt kerestem valamit a foltvarró fórumon, és előkerültek néhány évvel ezelőtti saját hozzászólásaim. Az egyikben csodálkozva olvastam, ahogy lelkendezem, milyen jól kezd menni a kukacolás. Azóta tudom, hogy korai volt az akkori örömöm, még nagyon messze van ez a tudástól. Egy dologra még ráfoghatom, hogy stoppolótalp nélkül, felkötött karú géppel csináltam.
A másik nagy koppanásom: diákkoromban (jó régen) egy ismerős lánynak feltűnően ötletes gyönyörű ruhái voltak, foltvarrott is volt köztük. Mesélte, hogy anyukája varrta filléres anyagokból. Ez indított arra, hogy én is megtanulok, és szépséges ruhákat fogok varrni a gyerekeimnek, ahogy nőnek, annál jobbakat.
Igaz, hogy a gyerekeim gyorsabb ütemben nőttek, mint az én varrástudásom, de sokmindent sikerült megvarrnom az évek folyamán, legkedvesebb elfoglaltságommá vált.
Néhány napja olvastam egy interjút ezzel a hajdani lánnyal, most tudtam meg, hogy édesanyja iparművész.
Ha én ezt akkor tudtam volna, nem mertem volna ilyen célokat kitűzni.
Úgyhogy jól jártam.:-)
Ezt a blogot akkor indítottam, amikor bogyókat gyűjtöttem, paradicsomot aszaltam, takarót varrtam, textilt festettem, kenyeret, mézeskalácsot sütöttem. Harmadik éve, hogy embertelenül sok időmet és energiámat követeli a munkahelyem. A maradék időmet idős és betegeskedő szülők, zsenge korú unokák felé osztanám meg, ráadásul tanulmányokat folytattam a közelmúltig. Mostanában remélem visszatalálok valami kicsit élhetőbb élet felé.
