Babatakarónak indult drapp és téglaszín volt a minta hozzá szabálytalan színes ágú csillagok. Még az indexes Gólyahír ötlet hatására kezdtem bele. A minta Sue-nál tetszett meg.
Akkoriban csak ez a két szín volt kéznél, az árnyalat sem volt megfelelő, nem volt kedvem folytatni, kemény is lett volna újszülöttet pólyálni vele. Hónapokkal később elővettem, egy festés alkalmával beraktam zöldbe, hogy legalább ne virítson. Nem lett valami szép, sőt. Azért újra kivasaltam, félretettem. Azért zavart, hogy ott áll, mégiscsak benne volt már a munka, próbálgattam vele ezt-azt, hogy majd tárolótáska lesz. Egyszer hozzápróbáltam a bordó szíveket és keretet, és ez új ötletet adott. Egy olyan vékony takarót szántam belőle, amit hordhat magával az ember akár kirándulni is. Évi lányom közelgő születésnapjára titokban esténként sűrűn kanyargósan letűztem. Nem volt könnyű rejtegetni, de időre kész lettem. Nem mondom, hogy hibátlan, de közben megszerettem, és neki is a szívéhez nőtt.
