Ezt a rózsaszínes takarót varrtam legelőször ezzel a módszerrel. Egy péntek délután-szombat-vasárnap alatt kész lett, igaz, mást nem nagyon csináltam mellette. Nagyon haladós, mert nem kell méregetni, gondolkodni, csak két kupac nagyjából összecsíkozott anyag, meg a négyzetes papírok, aztán sorozatban lehet varrni. Ha végig betakarta, méretre lehet vágni a papír mentén, a blokkokat könnyű illeszteni. Selejt géppapírt használtam hozzá, elég nehéz volt letépkedni.
Ez itt a második ilyen darab, dupla ágyméret.
Itt is a géppapírra varrt csíkok módszerével igyekeztem használhatatlan anyagdarabkáimból valami hasznosat csinálni. (sok ing ujja, nyakrésze, ilyesmik). Itt már előre gondolkodtam, egyrészt régi "közlönyöket", azaz újságpapír minőséget használtam, ami könnyebben téphető, másrészt csak lilás anyagot gyűjtöttem. Két kupacba tettem a csíkokat, egyik világosabb, másik sötétebb, aztán a négyzetek egyik felére sötétet, másikra világos csíkokat varrtam. Igaz, azt reméltem, jobban összeolvad majd a minta.
Volt két régi "lópokrócom", ezek 100%-os természetes anyagú kemény vékony takarók voltak, ezeket használtam fel bélésnek. Hátlapnak szintén ilyen lilásra festett színű ágyneműhuzatot használtam fel. A tűzéskor felkészültem a nehézségekre, mivel azért elég súlyos darab, ezért először a középső csíkba tettem bélést, azt letűztem, majd egyik és másik szélére hozzátoldtam. Szépségben nem lett az igazi, készítés közben is mindenki húzta a száját, úgyhogy szegényt megsajnáltam, és beleadtam apait anyait a tűzésébe, kimondottan szeretem.
Itt olvasható egy angol ábrás leírás hozzá
itt az eredeti leírás...
