
Ehhez a mintához szintén az indexen kaptam kedvet, először nem tudtam, hogy ha más arányú téglalapból indulok, akkor nem lesz meg minden forgónak a párja. Így készült ez a valami, később átalakult táskává.

Aztán jött a kék-zöld. Egy baráti családnak csináltam. Egyrészt azért, mert van egy nagyon laza sokvendégbarát házuk a Dunakanyarban, ahová simán beleillik egy ilyen takaró. Másik pedig,
hogy ők maguk is olyan lazák, akiknek szívesen adok ilyet.
Még ekkor sem tudtam abbahagyni ezt a mintát, gondoltam, most egy igazán pontosat fogok, akár kézzel is, és csak magunknak csinálni. Így indult ez a zöld keretes tarka takaró. Itt már kisebb négyzetekből indultam, mint a zöld-kéknél. készítés leírása

Aztán jött a kék-zöld. Egy baráti családnak csináltam. Egyrészt azért, mert van egy nagyon laza sokvendégbarát házuk a Dunakanyarban, ahová simán beleillik egy ilyen takaró. Másik pedig,
hogy ők maguk is olyan lazák, akiknek szívesen adok ilyet.
Még ekkor sem tudtam abbahagyni ezt a mintát, gondoltam, most egy igazán pontosat fogok, akár kézzel is, és csak magunknak csinálni. Így indult ez a zöld keretes tarka takaró. Itt már kisebb négyzetekből indultam, mint a zöld-kéknél. készítés leírása

A tűzését ha jól emlékszem, teljesen kézzel varrtam, de lehet, hogy az alapnégyzethálót géppel. Sajnos a nagy pontosságra törekvés ellenére meglepődve tapasztaltam, hogy a külső keret hullámzik. Most már tudom, hogy a sok ferde szálirányú forgó volt az okozója, de ezzel akkor még egyáltalán nem számoltam, úgyhogy maradt az értetlenkedés.
Így a zöld keretet igen sűrűn tűztem. Egy szép nagy asztalon kiterítve tudtam varrni kellemes nyári délutánokon egy lugasban, ahonnan felpillantva a Balatont láttam. Nyaralás végére alig maradt hátra valamennyi, a vonatra várva is folytattam tehát a munkát. Éppen késett több órát, így hazaérve kész is lettem.
Végül ez a takaró sem maradt meg nekünk, de duplán keresztbe keresztkománknál jó helyre került, és tényleg örültek neki.
Így a zöld keretet igen sűrűn tűztem. Egy szép nagy asztalon kiterítve tudtam varrni kellemes nyári délutánokon egy lugasban, ahonnan felpillantva a Balatont láttam. Nyaralás végére alig maradt hátra valamennyi, a vonatra várva is folytattam tehát a munkát. Éppen késett több órát, így hazaérve kész is lettem.
Végül ez a takaró sem maradt meg nekünk, de duplán keresztbe keresztkománknál jó helyre került, és tényleg örültek neki.