Gyakorlatias kerttulajdonos háziasszony ismerőseim hősi cselekedetként szoktak beszámolni az idényben éppen befőzött lekváraikról. Ez inkább a panaszkodással és a kimerültséggel szokott együtt járni.
Na, ez nálunk másképp van. Se gyümölcsfa, se kert, nincs gond, hogy ránk romlik a termés. Ennek ellenére időnként miniatűr mennyiségben mi is szoktunk befőzni. Ebben a férjem nagy érdeklődéssel vesz részt szaktanácsaival, keveréssel, egyrészt patikusi vénája miatt, meg azért is, mert később női társaságban szakavatottan számol be az idén befőzött lekvárjainak mibenlétéről. A hatás nem szokott elmaradni. Mennyiségről nem esik szó.
Azért ez nagyon hasonlít a babakonyhás játékra, miközben úgy csináljuk, mint az igaziak. Volt már példa rá, hogy két mini üveg áfonyalekvár volt a végeredmény, vagy két üveg magozott somlekvár.
Tegnap este is megfőztük a lekvárt. Ma reggel első utunk az üvegeinkhez vezetett, átpakolásztuk, visszaforgattuk, átrendeztük:-)
Jó móka volt. Majd fényképezek, csak előbb még cimkézek, textilborítok:-). Ez is hozzátartozik a trüntyőke imázshoz.
Itt is vannak:
