pár éve készült ez a takaró:
A takaró blokkjainak legtöbb alkotórésze saját festésű tenyérnyi szabászati hulladék molinóból van. (köszönet K.Vicusnak érte!)
Úgy kezdődött, hogy a patchwork klubbal, ahol új voltam, közös faliképre készültünk. Közösen kiválasztottuk a színeket és a mintákat, hogy aztán majd mindenki elhozza az otthon megvarrt 20x20-as blokkját és összedolgozzuk faliképpé.
Neki is fogtam a blokkom készítésének. Biztosra akartam menni, papírra varrással, meg angol papírvarrással álltam a feladathoz, ismervén precizitásom fokát. Az eredményt látva először csak értetlenkedtem, 19 cm, még egyet készítettem, ott az átlós háromszögek nem lettek hibátlanok, aztán 21 cm... Talán a varrásszélességet nem tartom be? Mágneses varrásszélesség biztosító kis segédeszközt állítottam munkába. Nem ez volt az ok. Közben kiderült, hogy az átlóban összevarrás is ludas a dologban, mert megnyúlik. Lényeg, hogy nem sikerült az előírt blokkot hibátlanul és a kért méretben előállítani. Némi megtépázott önbizalommal, de azért nem feladva, készítettem a további blokkokat. Gondoltam, ami nem sikerül, azokból majd csinálok valamit. Aztán egyszer csak eljutok a tökéletesig.:-) Itt vannak az első blokkok:
A klubfalvédőhöz érkezett néhány blokk, de nem lett eddig folytatása, nekem viszont összegyűlt szép számú blokkom.
Téli időszak volt, nagylányunk eközben ösztöndíjjal Finnországban volt, el is határoztam, hogy könnyebb elviselni ezt az akkor még szokatlan helyzetet, ha neki varrom a takarót. Jó terápiának bizonyult, esténként két blokkal több lett.
A takaró blokkjainak legtöbb alkotórésze saját festésű tenyérnyi szabászati hulladék molinóból van. (köszönet K.Vicusnak érte!)
Úgy kezdődött, hogy a patchwork klubbal, ahol új voltam, közös faliképre készültünk. Közösen kiválasztottuk a színeket és a mintákat, hogy aztán majd mindenki elhozza az otthon megvarrt 20x20-as blokkját és összedolgozzuk faliképpé.
Neki is fogtam a blokkom készítésének. Biztosra akartam menni, papírra varrással, meg angol papírvarrással álltam a feladathoz, ismervén precizitásom fokát. Az eredményt látva először csak értetlenkedtem, 19 cm, még egyet készítettem, ott az átlós háromszögek nem lettek hibátlanok, aztán 21 cm... Talán a varrásszélességet nem tartom be? Mágneses varrásszélesség biztosító kis segédeszközt állítottam munkába. Nem ez volt az ok. Közben kiderült, hogy az átlóban összevarrás is ludas a dologban, mert megnyúlik. Lényeg, hogy nem sikerült az előírt blokkot hibátlanul és a kért méretben előállítani. Némi megtépázott önbizalommal, de azért nem feladva, készítettem a további blokkokat. Gondoltam, ami nem sikerül, azokból majd csinálok valamit. Aztán egyszer csak eljutok a tökéletesig.:-) Itt vannak az első blokkok:
A klubfalvédőhöz érkezett néhány blokk, de nem lett eddig folytatása, nekem viszont összegyűlt szép számú blokkom.
Téli időszak volt, nagylányunk eközben ösztöndíjjal Finnországban volt, el is határoztam, hogy könnyebb elviselni ezt az akkor még szokatlan helyzetet, ha neki varrom a takarót. Jó terápiának bizonyult, esténként két blokkal több lett.
Kereteztem, hogy az esetleges:-) hibák ne tűnjenek ki.
Pamutflízzel béleltem, vászon a hátlap is. Kézzel tűztem árokban, először az elválasztó vonalak mentén, aztán a blokkok belsejében is elkezdtem, de van még hátra belőle.Apró fricska, hogy a közben készített R. Tims féle tulipános varrományomat a hazatért leányzó azonnal megrendelte magának takarónak. Na nem baj, azért ez már mindenképpen az övé lesz.
