Ezt a terítőt ajándéknak készítettem. Nem ismertem. Annyit tudtam róla, hogy szereti a kávét és egyedül él.
A különleges kávék és egy zöld bögre már megvoltak, a bögre a nevekkel feliratozva volt.
Megfordult először a fejemben, hogy a kávénak valami hangulatos tartózsákot címkével kellene varrni, de nem illett eléggé az alkalomhoz.
A kávézóbögre és kávés csomagok mellé egy egyszemélyes terítő éppen megfelelt volna. Kinéztem egy könyvemből az ajánlott terítőméretet. Meglepően nagy volt, 35 x 60. A Nap színeihez kellett választanom a háttet. Több színt odapróbálgattam, de a bögrét is hozzászámítva, csak a zöld felelt meg.
A Nap alkatrészeit úgy csináltam, hogy papírsablont követve egyoldalas vetexszel összevarrtam, közepükön nyílást vágtam, kifordítottam és levasaltam, így lapos lett, nem gyűrődik, és a szélei is rendben vannak. Kézzel rávarrogattam mindent a háttérre, flízt raktam alá, rávasaltam.
Ezt a rávasalást R. Brigitől tanultam: összeragad tőle a fedlap és a bélés, tartása is lesz, itt úgyis vékonyabb darabra van szükség.
Elkezdtem körbevarrogatni a részeket. Addig halogattam a géppel tűzést, hogy késő lett volna átváltani rá. Ahogy teltek az órák, ez már nem látszott olyan jó ötletnek, főleg az üres zöld részeket tekintve. Abban bízom, hogy a tulajdonosa ezt a hiányosságot nem fogja zokon venni.
A szegélyhez először zöld egyenes pántot készítettem elő, de nagyon kívánkozott rá valami más szín, így végül készítettem narancssárgát is.
Géppel varrtam fel a szegélyt a hátsó felére, aztán előre hajtva levasalva kézzel fejeztem be.
A sarkoknál azt a merőleges hajtott módszert próbáltam visszaidézni, amit már többször tanítottak, és ami már régebben szépen is sikerült, hát most nem igazán, de a kézi varrással úgy-ahogy elintéztem. Remélem, legalább is.
Szóval így született ez a napos terítő. Örülök, hogy használhattam a festett anyagaimat, utólag megtudtam, hogy sikerült vele örömet okozni. Úgyhogy a virágcserepek körül is ideje lesz rendet rakni.
