A végleges képről nem sír le egyértelműen, hogy Kuba, van még egy dolog, amit rá akarok tenni, de a közönség leszavazza. Majd meglátom.
Ezt a blogot akkor indítottam, amikor bogyókat gyűjtöttem, paradicsomot aszaltam, takarót varrtam, textilt festettem, kenyeret, mézeskalácsot sütöttem. Harmadik éve, hogy embertelenül sok időmet és energiámat követeli a munkahelyem. A maradék időmet idős és betegeskedő szülők, zsenge korú unokák felé osztanám meg, ráadásul tanulmányokat folytattam a közelmúltig. Mostanában remélem visszatalálok valami kicsit élhetőbb élet felé.
2008. április 8., kedd
elkészültem a kubai képpel
Sikerült hét végén elkészülni a kubai képpel. Nagyon élveztem, több technikát kipróbáltam, nem volt az utolsó pillanat érzése. A félig kész képet nem folytattam, mert mindenáron ezt akartam kipróbálni. Majd a félig készet azért ideteszem. (az lett az autós)
A végleges képről nem sír le egyértelműen, hogy Kuba, van még egy dolog, amit rá akarok tenni, de a közönség leszavazza. Majd meglátom.
A végleges képről nem sír le egyértelműen, hogy Kuba, van még egy dolog, amit rá akarok tenni, de a közönség leszavazza. Majd meglátom.
