Mikor az országról gyűjtöttem a benyomásaimat, teli voltam bizonytalansággal. Valamiért nem volt jelent meg előttem semmi, ha Thaiföldre gondoltam, talán csak valami homályos barnaság. Viszont legszívesebben egy szál fehér virágot csináltam volna, ami eszembe jut Ázsiáról. Az országot bemutató képek láttán ezt már egyáltalán nem éreztem odaillőnek. Később előkerült még egyszer a lótusz, de miután Katafa és Sue tavirózsás képei már megvannak, jobb ezzel vigyázni.
Erről az országról csak utazási prospektusok, plakátok és a cunamit mutató filmeken keresztül szűrődött hozzám ismeret. Ugyanezért az ott élő emberekről is ilyen összefüggésben hallottam, olvastam, vagy filmet láttam. Az alakult ki bennem az ottaniakról, hogy vendégszerető, számunkra érthetetlenül nyugodt, békés emberek. Színben a türkiz tenger világos parttal, vagy a nem túl izgalmas fából épült házak barnás-szürkés színe volt bennem.
A tengernek rögtön meg is örültem, víz alatti világ, majd a sok színes anyag...Még a napernyők is bekerültek a terveimbe, ahogy a lenti képen látszik. (Itt persze elbizonytalanodtam, vajon tényleg thai jellegzetesség-e.
Amikor továbbkeresgélet, bővült a kép piszkos zsúfolt nagyvárossal, palotákkal, buddhista szentélyekkel, kincsekkel, vázákkal a jellegzetes csúcsos tetőkkel. Csúcsos tető megjegyezve, elő is vettem az arany függönyanyagokat.
Közben találtam még egy érdekes parkban kiállított szobrokkal ábrázolt közmondás sorozatot is. Annál elidőztem, ha nem is megvarrási célból.
Rákerestem kézműves árukra is, az a hajtogatható párna a szabályos háromszögekből alkotott piramismintával quiltre kívánkozott, és volt szép vörös-narancs változatban is.
Láttam áttört ezüstékszert ugyanazzal a mintával, mint a palotákban látott ciráda volt. Ez is sokáig szerepelt a tervben Terveztem, hogy ragasztófátyollal rávasalom a mintásan kivágott aranyat a mondjuk kék alapra. . .(most jut eszembe, hogy úgy lehetett volna, mint a papír csipketerítőt vágtuk, még lehet, hogy meg is csinálom:-))
Az orchideáról is megtudtam, hogy él ott, na persze arra is rákattantam, meg beleillett volna az egy szál virág tervembe. Még a virágüzletek kirakatait is tanulmányoztam. Erről csináltam is egy próbát keményítőoldatba tunkolással, jó játék volt.
Ja találtam festményeket, piros alapon arany leveles fa, csigavonalban kanyarodó leveles inda, ez a csigavonal is nagyon érdekelt volna. próbadarab
Az elefánt is szerepelt, olvastam, hogy a fehér elefánt szent állat náluk. Elidőztem a gondolatnál. Ráadásul már rég tetszett, egy "manuartos" tarisznyán láttam, hogy a táska közepén van a csiga, ami az elefánt ormánya is, ha jobban megnézzük, ezt is meg akartam csinálni. A festékbolt reklámján is van egy szivárványszínű csíkos elefánt. Azért egy egyszerű szürke jószágot ki is szabtam, ér ráfektettem egy jó "buddhistasárga" alapra, azt még megcsinálom táskának.
Ez az elefánt dolog kicsit olyan reklám jellegű lett volna, meg nem akartam a finn rénszarvasok után, hogy itt és négylábúak legyenek.ihletadó
Még a sok színnél sokáig volt tervem, hogy csiga lesz középen úgy, hogy keresztben csíkok alkotják a csavarodó sávot. Itt sávonként lettek volna különféle színek, mint Márta néni szokta. Sajnos itt rá kellett jönnöm, hogy most kéne kikísérleteznem.
Találtam thai quilteket is:
Igaz, eladásra kínálták, de volt valami közös bennük. A kék fehér szürke mindegyikben megvan.Ez a fajta tompa színösszeállítás már sokkal közelebb áll hozzám, mint a palotákban látottak.
Kezdett átfordulni a bennem kialakult kép valami egész mássá. Végig az munkált bennem, hogy miért szenvedjek valami fényes anyaggal, ha az nekem nem tetszik, inkább keresek valami nekem valót. Sajnos azt a szürke óriásfát meg se próbálnám megjeleníteni. Az ottani emberek egyszerűek és derűsek, hozzájuk jobban illene valami tompa szín, egyszerű forma, a paloták és szentélyek igaz, hogy fényesek, de mért is kéne nekem pont a palotát megcsinálni?
A buddhizmusról ha már szín, nekem a tibet buddhista szerzetesek vörös ruhaszíne a kedvencem, reménykedtem titokban, hátha itt is feltűnnek, de nem. Színt hagyhatjuk. Sokáig rajzolgattam egy szép terebélyes mesefát, ami alatt Buddha megvilágosodott. Utánaszámoltam, mikor lennék kész vele, elvetettem. Viszont beugrott a mandala ötlete, igaz, hogy nem egyedül thaiföldi a téma, de quilthez nagyon passzol, felvillanyozott az ötlet, talán valami thai jellegzetes színkombinációval? A hét elején még úgy éreztem, ez lesz az igazi, papírra varrással igazán szépet lehetne. Az a lazulás és nyugalom, ami egy buddhista mandala készítésekor el kell hogy fogja az embert, nálam inkább pánik formájában jelent meg. Valami papírra varrásos mintát szerettem volna, bonyolultat. A fényes anyag ágon is próbálkoztam tovább, a selyemszerű mintás anyagokból kivágtam azonos motívumokat, azzal terveztem, hogy összevarrok valami ismétlődő mintával valamit, mondjuk nyolcszöget. Érdekes, keleties hangulata az tényleg volt, de semmi nem volt benne Thaiföld.
A mandalát még mindig jó ötletnek tartom, mondjuk a bordó-kék-fehér színekkel. Nem vállakoztam kísérletekre a határidő közeledtével.
Végül, ami mellett döntöttem, arról nem is olyan régen olvastam egy útibeszámolóban, nagyon megtetszett, de nem láttam képeket, anélkül pedig nem mertem volna megcsinálni. Most hétfőn, mikor már végképp úgy éreztem, hogy egyszerűen nincs bennem egy Tahiföld kép, csak valami barnás homály, az arany motívumaim meg ott állnak összeállítva, és nem is tetszenek, rátaláltam (keresővel) az áhított fotókra. Jobban tetszettek, mint vártam, eldöntöttem, hogy csakis ezt varrom meg.
Már látom persze a csapdát, amibe besétáltam: először érlelni kell egy látványt, aztán magamban átalakítani quiltté. Sajnos erre kevés volt az a pár nap. Mostantól lehetne erről újabb változatokat készíteni, meg csicsázni, festeni.
A befejezés előtt álló képem valószínűleg semmit sem fog mutatni ebből az útból, amit itt végigjártam, talán csak bennem lesz meg az, hogy miért ilyen, miért ez, miért nem az. A miért ilyenben persze a még mindig az elméleti és gyakorlati tudás hiányosságai is szerepelni fognak.
